7. fejezet

Na, nem! Én biztos nem megyek férjhez. Ki ismeri meg a leendő férjét két nap alatt? Szerintem senki. A másik meg, hogy meg sem akarom ismerni. Elrabolt,- bár  szerinte ez  megmentés volt -, és csak azért, mert  megnyert azon a kártya partin,már azt is elvárja, hogy menjek hozzá?! Nevetséges. És persze ezt mind csakis az én érdekemben tette. Ez a pasi egy szent, ha mindig az én szempontomat nézi. Bezzeg a véleményem az nem érdemli. Még sokáig morgolódtam a szobámban, fel-alá járkálva. Kb. fél óra múlva kopogtak az ajtómon. Gondoltam, hogy nem Jason az, hisz ő biztos nem kopogna, egyszerűen csak benyitna.

                                            

- Igen, tessék – kiáltottam ki.

- Jó estét, kisasszony. A vacsoráját hoztam fel. Jason azt mondta, hogy biztos éhes. Tudom, hogy már 11 óra van és ilyen későn, biztos nem szokott már enni, de ma még semmit sem evett, úgyhogy, legyen jó kislány és egyen meg mindent szépen – mondta az idős hölgyike, aki amellett, hogy nagyon szimpatikus volt, emlékeztetett egy aranyos nagymamára.

- Köszönöm, asszonyom, valóban megéheztem – válaszoltam neki kedvesen, hiszen ő nem tehet arról, hogy a főnöke milyen ember.

Leültem a kisasztalhoz és nekiláttam enni. Csak akkor jöttem rá valójában, hogy mennyire megéheztem, miközben már ettem. Annyira mérges voltam Jasonre, hogy még az evésről is megfeledkeztem.

- Asszonyom, kérdezhetek valamit? – kérdeztem az idős hölgytől.

- Oh, kérlek, ne asszónyomozzál itt engem, tegezz és hívj egyszerűen csak Marynek – mondta nevetve.

- Rendben, ahogy akarja, vagyis akarod. Tudnál segíteni abban, hogy holnap elhagyjam ezt a szobát?

- Hát persze, Jason biztosan tervezett már neked valami programot. Nagyon sok látnivaló van ezen a gyönyörű szigeten. Úgy hallottam, hogy Jason most minden munkáját félretette, mert most csak veled akar foglalkozni. Nem egyszerű megszervezni egy esküvőt 2 nap alatt – mesélte ujjongva Mary.

- Nem lesz semmiféle esküvő! – kiáltottam rá.

Mary egy kicsit megszeppent. Biztos nem számított ekkora ellenállásra. Azt hitte, hogy szabad akaratomból vagyok itt?! – gondolkodtam magamban.

- Nyugodj meg, minden rendben lesz. Jason a legjobb ember a világon. Most ezt elviszem. Azt ajánlom, feküdjön le aludni. Hosszú napja volt, és a holnapi sem lesz rövidebb. Jó éjszakát! – azzal megfogta a tálcát és elhagyta a szobát.

- Jó éjszakát – mondtam Marynek halkan, de nem voltam biztos benne, hogy meg is hallotta.

Rájöttem, hogy valóban fáradt voltam. Végül is ki ne fáradna el egy szökésben?! Bebújtam hát az ágyba, magamra húztam a takarót és már aludtam is.

Már nem hallottam, hogy nyílt az ajtóm és két férfi lépett be rajta.

- Pszt. Halkan! Már alszik! Ugye milyen gyönyörű? – kérdezte mosolyogva Jason.

- Igen. Valóban. Komolyan el akarod venni feleségül? – kérdezte a másik férfi meglepetten.

- Igen. Száz százalékig biztos vagyok benne. Amióta csak megláttam, akarom őt. Nem hagyom, hogy bárki miatt elveszítsem.

- Hát tesó, sok szerencsét hozzá. Hallottam, hogy ma már egyszer megszökött. Egy kis vadmacskát kaptál – mondta röhögve Damon.

- Igen. Ő az én kis vadmacskám és az a feladatom, hogy megszelídítsem – mondta mosolyogva Jason. – Most menjünk, hagyjuk aludni, majd holnap megnézed a bokáját.

Ezután kimentek a szobából és kulcsra bezárták az ajtót.

Reggel arra keltem fel, hogy valaki folyamatosan szólongat.

- Ébresztő, álomszuszék, ideje lenne felkelni – próbált ébresztgetni Jason.

Hallottam, hogy hozzám beszél, de nem volt erőm felkelni. Nagyon fájt a torkom és a mellkasom, ezért csak egy nyögésre futotta.

- Ugh, hagyj aludni – nyöszörögtem neki válaszul.

- Na, már dél is elmúlt, a fél napot átaludtad. Elég volt a lustálkodásból – miközben ezt mondta felém hajolt és megpuszilta a homlokom, de utána felkiáltott.

- Jézusom! Neked tűzforró a homlokod. Lázas vagy! – gyorsan az ajtóhoz szaladt. – Damon! Azonnal gyere Emma szobájába! – üvöltötte annak a Damonnak, akiről halványlila gőzöm sem volt, hogy kicsoda, de nem is érdekelt perpillanat.

Csak aludni akarok, olyan nagy kérés?! Jason meg csak üvöltözik, meg kiabál a fejem felett. Ha meg lázas vagyok, majd lemegy, nem kell mindjárt mentőt hívni.

- Mi történt? – kérdezte valaki a számomra még ismeretlen hangon.

- Azonnal vizsgáld meg, tűzforró a homloka. Szerintem lázas! Lehet, hogy tegnap megfázott. Tudod, amikor tegnap elment „sétálni” elázott az esőben és elég sokáig voltak rajta a vizes ruhái. Minden az én hibám, ha mindent elmagyaráztam volna neki, akkor ez nem történik meg – kezdte el önmagát hibáztatni Jason.

- Hé, higgadj már le. Megvizsgálom, utána majd meglátjuk, hogy mit kell tennünk. Benn akarsz maradni amíg megvizsgálom, vagy inkább kimész? – kérdezte Damon, majd az bátyjára nézve várta a választ.

- Maradok! Megígértem neki és az apjának, hogy vigyázni fogok rá. Erre tessék, még csak egy napja van velem, máris beteg lett – magyarázta kétségbe esve Jason.

- Örülök, hogy ilyen jól el vagytok egymással, de velem is foglalkozna valaki végre –nagyon halkan, szinte csak suttogva sikerült ezt elmondanom, de ennek ellenére meghallották.

- Ne haragudj, azonnal megvizsgállak! Amúgy Damon vagyok, Jason öccse, de ha rendben leszel, majd jobban megismerkedünk egymással. Most légy szíves nyisd ki a szád, hogy megnézhessem a torkod – mondta kedvesen, majd minden rutinvizsgálatot elvégzett rajtam.

Beadott nekem egy injekciót. Azt mondta, hogy fájdalomcsillapító és egy kis altató van benne, de ne aggódjak, amint felkelek, sokkal jobban fogom érezni magam. Nem is ellenkeztem, hiszen, hogy szökhetnék meg, ha még lábra se tudok állni. Egy kis szúrást éreztem az alkaromon, utána pedig mély álomba szenderültem.

- Jól van, most már alszik. Sok pihenésre van szüksége, de beszélnem kell veled Jason – mondta nagyon komolyan Damon. Intett a fejével, hogy menjenek ki a szobából.

- Mi a baja? Ugye valami komolyabb, csak nem akartad, hogy meghallja? – támadt Jason rögtön Damonnak.

- A jó hír, hogy meg fog gyógyulni, de a rossz hír, hogy mindenképpen kórházba kell vinnünk. Tüdőgyulladásaidegösszeroppanása van, amit még meg lehet akadályozni. Valószínűleg túl sok volt neki, hogy elvesztette a családját és az egész élete felbolydult – magyarázta meg Damon. és szerintem egy kezdetleges

- Nem vihetjük kórházba! Ott nem tudjuk megvédeni rendesen. Luciano simán be tudna jutni hozzá, még úgyis, hogy ott vagyunk mellette éjjel-nappal – oktatta ki Jason Damont.

- Két választásod van! Vagy beviszed a kórházba és egy hét alatt meggyógyul, vagy itt ápolod, de ötven százalék esélye van rá, hogy belehal. Te döntesz. Az élete a te kezedben van – foglalta össze Damon a lehetőségeket.

- Természetesen azt akarom, hogy éljen, és hogy a feleségem legyen. De nagyon félek, hogy LucianoJason. megtalálja és elviszi magával. Attól félek, hogy ott nem tudom megvédeni tőle – magyarázta

- Akkor hozd Emmát, én meg hozom a kocsit – adta ki a parancsot Damon.

- Rendben – mondta elgondolkodva Jason.

- Hé, bátyó, ne aggódj, eddig mindig mindent megoldottunk. Meg fogjuk védeni Emmát! Megígérem neked – mondta Damon Jasonnek.

- Köszi öcskös, nem is tudom, mi lenne velem nélküled. Megyek, hozom Emmát, azt akarom, hogy minél hamarabb felépüljön – mondta Jason, majd visszament Emmáért.

Én semmit sem érzékeltem a külvilágból. Nem éreztem, amikor betettek a kocsiba és elhajtottak velem a szigeten levő kórházba.

Az első dolog, amit éreztem, hogy valami idióta a szemembe világít. Utólag rájöttem, hogy egy orvos próbál megvizsgálni.

- Hol vagyok? – kérdeztem álmos hangon.

- Ne aggódj édesem, minden rendben lesz, csak a doktor úr megvizsgál – magyarázta Jason, miközben fogta a kezemet, és a hangjától rögtön meg is nyugodtam.

Valószínű, hogy megint kaptam valami nyugtatót, mert pillanatokon belül visszaaludtam.

- Hogy van? – kérdezte Jason az orvostól.

- Ne aggódjon uram. Megkapja a megfelelő kezelést, az infúzión keresztül már most kapja a megfelelő antibiotikumokat és nyugtatókat. Most egy ideig aludni fog, körülbelül 1 hét múlva rendbe jön és hazaviheti. Azt javaslom, hogy menjen haza nyugodtan és maga is pihenjen – tájékoztatta a doktor Jasont és Damont.

- Nem hagyom magára egy percre sem! – mondta ingerülten Jason.

- Sajnálom, de nem maradhatnak, a látogatási idő már így is lejárt. Meg kell kérnem Önöket, hogy távozzanak. Ne aggódjanak a kisasszony miatt, itt biztonságban lesz. Egy nővér óránként bejön hozzá megnézni, hogy minden rendben van-e, a monitoron pedig állandóan figyelik az állapotát.

- Nem érdekel a látogatási idő. Itt maradok – jelentette ki Jason és fenyegetően megindult a doktor felé.

- Hé, nyugodj meg Jason! Azzal semmit nem érsz el, ha laposra vered a doktor urat – próbálta meg lenyugtatni Damon a bátyját.

- Igazad van, de akkor sem hagyom magára Emmát – jelentette ki Jason.

- Kérem doktor úr, látja, hogy hajthatatlan. Nem lehetne most az egyszer kivételt tenni? – kérdezte Damon a doktortól.

- Most az egyszer. De sajnos ággyal nem tudok szolgálni, be kell érnie a fotellel – mondta az orvos és elhagyta a kórtermet.

- Nem gond – vágta rá rögtön Jason és le is ült a fotelba.

- Elmegyek kávéért. Majd jövök – közölte Damon, majd elment.

Jason magába mélyedve gondolkozott, hogy tudna Emmának segíteni. Mindenképpen meg akarta védeni, de ehhez az egyetlen megoldás, ha gyorsan összeházasodnak. Ha ez megtörténik, akkor talán Luciano is be fogja ismerni, hogy veszített. Még ő is tiszteli a másik „tulajdonát”… nincs más megoldás, csak így tudja megvédeni.

Ahogy ott feküdt a kórházi ágyon, olyan védtelen tűnt számára. Hiába voltak egy szigeten, Luciano keze nagyon messzire elért, ezzel tisztában volt.

Annyira elgondolkozott, hogy csak arra figyelt fel, hogy nyílik az ajtó. Azt hitte, hogy Damon jött vissza a kávéval.

- Damon, egyedül szeretnék ma…. – mondta volna, de nem tudta befejezni.

Valaki más jött be az ajtón, de azt, hogy ki, már nem láthatta, mert már csak egy tűszúrást érzett a nyakán, majd elsötétült előtte a világ. Az utolsó gondolta Emma volt.