6. fejezet

Erre most mit lehet mondani? Meg se bírtam szólalni. A fejemben csak úgy száguldoztak a szebbnél szebb gondolatok. Most legszívesebben megfojtanám az apámat és Jasont is. ÉN, mint tét? Egy kártyapartin? Lehet ennél jobban megszégyeníteni az embert? Mégis mit képzelnek ezek? Azt hitték, hogy majd önként és dalolva fogok férjhez menni, ahhoz az emberhez, aki megnyer? Nem élünk már a középkorban!

Elkezdtem fel-alá járkálni a szobában, nem bírtam egy helyben ülni.

- Ezt mégis, hogy gondoltátok? – kérdeztem tőle végül.

- Ezt az apádtól kellene megkérdezned. ÉN biztos nem kockáztattalak volna. De örülhetsz, hogy én nyertem, mert a másik fickó, akit Luciano Nostranak hívnak, a maffia feje és, ha az ő kezébe kerülsz nem biztos, hogy élve megúsztad volna. Tapasztalhattad, hogy most eléggé dühös, hogy nem nyert meg téged. Mindenáron meg akar szerezni magának – úgy mondta ezt nekem, mintha valami általános, mindennapi dologról beszélgetnénk.

- Nem érdekel, mit akar, kicsoda – micsoda, ez a maffia főnök, én NEM AKAROK FÉRJHEZ MENNI! SENKIHEZ! – egyre hangosabban kiabáltam Jasonnel, de azért folytattam.

- Hozzád sem. Nem is ismerlek, és akkor is még csak huszonkét éves vagyok, manapság nem szégyen, ha az ember huszonhat évesen vagy idősebben megy férjhez. Nem mondom, hogy addig akarok várni, de még nem találtam meg az IGAZIT! A legfontosabb pedig, hogy olyan emberhez akarok férjhez menni, akibe szerelmes vagyok és ő is belém. – próbáltam neki egyre kétségbeesettebben megmagyarázni az érzéseimet, amik most kavarognak bennem.

- Most jól figyelj ide Emma! Ez nem játék! Most nem a szerelem, barátság, hűség meg az egyéb hülyeség a lényeg. MOST AZ ÉLETED A TÉT! Felfogtad? Ez az ember addig nem nyugszik, amíg meg nem kap, és ne akard megtudni mi lesz, miután az övé lettél. Valószínűleg neki dolgoznál, mint prostituált és örülhetsz, ha csak vele kell lefeküdnöd. De nem hiszem, hogy ilyen szerencsés lennél. Abban ne is reménykedj, hogy feleségül vesz.

Erre teljesen lesápadtam. Azt hiszem, jobban át kellene gondolnom mindent. Ki kell találnom valami megoldást arra, hogy ne kelljen férjhez mennem, és a maffiának se kelljen „dolgoznom”. Hogy keveredhettem ebbe a zűrbe?

- És az apámmal mi van? Mi történt vele miután eljátszott engem? – félve kérdeztem Jason-től.

- Hogy őszinte legyek, teljesen kikészült, majdnem elkezdett törni, zúzni, végül majdnem összeomlott. De megnyugtattam, hogy nem kell aggódnia miattad. Megígértem neki, hogy vigyázni fogok rád, megvédelek mindentől. Azt tanácsoltam neki, hogy hagyja el Miamit. Költözzenek el! Az egész család! – mondta mélyen a szemembe nézve.

- Mi? Mit csináltál? Elküldted a családomat? De hova? Miért? És velem mi lesz? Nem maradok veled! Ezt mégis, hogy képzelted, hogy csak úgy dönthetsz az életemről? – tettem fel sorba a kérdéseimet. Kezdtem kiakadni. Mindig is tudtam, hogy nem vagyok túl szerencsés az életbe, de hogy ennyi balszerencse történjen velem pár nap alatt.

- Higgadj le, semmi szükség rá, hogy felidegesítsd magad. Még biztos fáj a fejed és úgy látom a lábad, mintha be lenne dagadva. Az mikor történt? – kérdezte aggódva.

- Nem mindegy? Ha érdekel, akkor történt mikor kiugrottam az ablakon és rosszul érkeztem – válaszoltam neki durván.

- Figyelj rám édesem, most az lenne a legjobb, ha lefeküdnél az ágyra, pihentetnéd a lábad. Én meg hívok egy orvost, hogy megvizsgáljon. Nem akarom, hogy beteg legyél – mondta annyira kedvesen, hogy majdnem meg is tettem, amit mond.

- Először is nem vagyok az édesed! Másodszor pedig nincs kedvem pihenni. Összeszedem a cuccomat és elmegyek innen. Ha már itt tartunk. Most hol vagyok? Arra már magamtól is rájöttem, hogy valamilyen erdőben – mondtam mérgesen Jasonnek.

- Rendben drágám – mondta, miközben felállt a székből. Odajött egészen közel hozzám, és felkapott az ölébe.

- Tegyél le te idióta! Hova viszel? – kiabáltam, de közben azért el kezdtem verni a hátát.

- Nyugi cica, csak leteszlek az ágyba, betakargatlak, adok egy jó éjt puszit és már hagylak is pihenni – mondta mosollyal a száján.

- Megmondtam, hogy el akarok menni.

- Nem lehet – mondta nagyon komolyan. – Nem érted, hogy csak velem vagy biztonságban? De, ha úgy gondolod, hogy új munkahelyet szeretnél, akkor szívesen felhívom neked Lucianot. Egy órán belül itt lenne érted. Csak, hogy tudd, amint újra a városba lennél, tíz percre rá már meg is ismerkedhetnél Luciano embereivel.

- Te ennyire jól ismered őt?

- Régebben volt vele egy üzleti ügyem. Ma már nem üzletelek vele, de jóban vagyunk. Ha, nem lennék a barátja, akkor már rég idejött volna az embereivel, és mindenkit megöltek volna, csak azért, hogy elvigyenek innen. El sem hiszed, hogy mennyire meg akar szerezni. Azt akarja, hogy te legyél a legújabb játékszere, amíg meg nem un – mondta nagyon komolyan.

- Most hol vagyunk? – kérdeztem tőle végül.

- Az egyik magánszigetemen, a Bahamákhoz közel.

- Remek – morogtam neki, majd tovább folytattam. – Tehát, akkor, ha jól értem, a maffia főnöke üldöz, a családom elhagyott és csak rád számíthatok? – kérdeztem tőle abban a reményben, hogy nemet mond. Persze nincs ekkora szerencsém.

- Igen. Hagylak, hogy fel tudd dolgozni a hallottakat. Azt hiszem mindent megbeszéltünk egyelőre. Majd szólok az orvosnak, hogy nézze meg a lábadat. Nem szeretném, ha majd sántítanál az esküvőnkön. Meg akkor hogy táncolnánk? Remélem, hogy holnaputánra rendbe jön. Jó éjt! – mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomott az arcomra és sarkon fordult.

Meg se várta a reakcióm, mire észbe kaptam már ki is ment az ajtón, de még utána kiáltottam, hátha meghallja:

- Mi? Esküvő? Holnapután? NEEEEEM!

Kérlek írjatok pár sort, hogy tetszett vagy nem tetszett a történet, nektek max. 30 másodperc, nekem pedig rengeteget jelent. Előre is köszönöm!