2. fejezet - Ébredés

Mikor felébredtem egy puha ágyban voltam, de nem a sajátomban. Próbáltam felülni, de a fejem annyira fájt, hogy meg se bírtam emelni. Kinyílt az ajtó és az a férfi jött be rajta, akit este láttam a nappalimban, legalábbis azt hiszem.

- Jó reggelt szépségem! Hogy aludtál? – kérdezte mosolyogva a férfi.

- Ki maga? – kérdeztem tőle, de még nem nagyon tértem magamhoz.

Nem válaszolt, egyszerűen csak mosolygott, ami nagyon idegesítő volt. Nagyon elbambulhattam, mert a következő dolog, amit észrevettem, hogy egy tálcát tesz az ölembe, rajta csomó finomsággal.

- Mit keresett a nappalimban? Miért hozott ide és egyáltalán hol vagyok? HAZA AKAROK MENNI – üvöltöttem az arcába, de erre se reagált, csak az arcomat nézte.

Majd hirtelen megsimogatta az arcomat, valahogy megnyugtatott ez a mozdulat. Aztán a világ legszebb hangján megszólalt.

- Nyugodj meg! Nem kell félned! Majd később mindent elmagyarázok, de most pihenned kell. Nagyon beütötted a fejed, ezért most nem szabad mozognod. Amúgy meg az én házamban vagy, jobbnak láttam, ha ide hozlak. Sokkal biztonságosabb – mondta a férfi, akinek még mindig nem tudtam a nevét.

- Biztonságos? Ezt hogy érti? A saját lakásom miért ne lenne biztonságos? Magyarázza meg! – soroltam fel a kérdéseimet egyre hisztérikusabb hanggal. Már semmit sem értettem. A fejem is megfájdult. Úgy látszik a tudatlanság fájdalmat okoz.

- Megígérem, hogy később mindent megmagyarázok, de most már tényleg pihenned kell. Kérlek, feküdj vissza az ágyba, edd meg, amit hoztam neked, utána meg aludjál. Hidd el, sokkal gyorsabban rendbe jössz, ha most nem erőlteted meg magad.

- Nem vagyok éhes és nem akarok aludni! Válaszokat akarok! – mondtam neki dacosan. Nem hagyom magam lekoptatni.

- Rendben, de előtte legalább a teádat idd meg, utána mindent elmondok. – mondta a csábító hangján.

- Oké – beleegyeztem, mert már nagyon kíváncsi voltam a részletekre.

Amint megittam a teát olyan furcsán kezdtem érezni magam. Homályos lett a látásom és elkezdtem szédülni. Éreztem, hogy a férfi kiveszi a kezemből a csészét, ami kezdett kicsúszni a kezemből. Nagyon fáradtnak éreztem magam.

- Most pihenjél, majd utána megbeszélünk mindent – mondta halkan a bársonyos hangján.

Majd megcsókolta a homlokom és már nem is éreztem mást, csak, hogy a fáradtságtól lecsukódnak a szemeim.

- Túl sok mindent kell megmagyaráznom neked szerelmem, amit most még nem értenél meg - suttogta nekem, de ezt én már nem hallottam.