3. fejezet - A szökés

Mikor felébredtem, már sokkal jobban éreztem magam. Csak egy kicsit fájt a fejem. Az idegen be is kötöttem nekem. Rendes volt tőle, de egyáltalán nem tetszik, hogy még mindig nem tudom a nevét, ráadásul a teámba is altatót tett. Valami itt nem stimmel. Ki kell derítenem.

Egy elég nagy szobában voltam, ahol 3 ajtót is láttam. Felálltam és kinyitottam az elsőt. Egy gardróbba vezetett, ami tele volt ruhával, az ÉN méreteimmel. A másik ajtót is kinyitottam, de az zárva volt. Ez nem nagyon tetszett. Most akkor bezárt a szobába? De miért? Azt mondta, nem akar bántani, legalábbis azt hiszem ezt mondta. Csak homályosan emlékszem a történtekre. Odamentem a harmadik ajtóhoz és kinyitottam. Egy hatalmas fürdőszobával találtam szembe magam. Rám fért volna egy kis fürdés, de inkább a zuhany mellett döntöttem.

Minél hamarabb ki kell derítenem, hogy mi folyik itt. Levettem magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá, a fejemre vigyáztam, nem akartam, hogy átázzon a kötés. Miután végeztem, egy törülközőt tekertem magam köré és átmentem a gardróbba. Ha már itt van ez a sok ruha, akkor legalább használom. Először választottam magamnak fehérneműt, majd fogtam egy fekete farmer nadrágot és egy lila felsőt, sőt még egy fekete pulcsit is magamra kaptam, hátha ki kell mennem a szabadba. Találtam egy tök jó edző cipőt is. Mindenre felkészültem, azt hiszem az lesz a legjobb, ha elhúzok innen, amint lehetőségem lesz rá.

Mivel nem tudtam kimenni az ajtón, más megoldás után kellett néznem. Először persze az ablakhoz mentem. Kinéztem rajta és kiderült, hogy csak egy emelet választ el a szabadságtól. Nem is vagyok olyan magasan. Kinyitottam és átlendítettem a lábamat a párkányon és már ugrottam is.

Aúúú! – kiáltottam mikor földre értem.

Naná, nem is én lehetnék, ha nem ugranék rosszul. Biztos, hogy megrándítottam a bokám, de legalább nem tört el. Nézzük a dolgok pozitív oldalát. Most már csak azt kell kiderítenem, hol vagyok.

Körbenéztem, de csak fákat láttam mindenhol. Valószínűleg egy erdő közepén van ez a hatalmas ház, vagy már inkább kastélynak mondanám. Remélem, van a közelben valami kis falu, vagy aki tudna nekem segíteni. Sötétedés előtt találnom kell valakit, különben ki tudja mi lesz velem. Annyi horror filmet néztem eddig, hogy csak az járt a fejembe, hogy az erdő milyen zombikat rejtegethet. Remélem semmilyent.

Elindultam az erdőbe, abban a reményben, hátha találok valami kiutat. Már legalább egy fél órája gyalogolhattam, amikor elkezdett esni az eső. De nem csak egy kicsit, hanem úgy mintha dézsából öntenék. Sokszor elgondoltam rajta, hogy miért vagyok én ilyen szerencsétlen?

Nem foglalkozhattam az esővel, minél távolabb kellett jutnom a háztól és persze ki is kellett jutnom innen. Gyorsítottam a lépteimen, aztán hirtelen zajt hallottam a hátam mögül. Nagyon megijedtem és futásnak eredtem. Közben folyamatosan a hátam mögé nézegettem, hátha észreveszem a zaj okozóját. Éppen visszafordítottam a fejem, amikor egy kőkemény mellkasba ütköztem. Nem volt kellemes érzés. Óvatosan felnéztem és egy katonának, vagy inkább biztonsági őrnek kinéző alakot láttam, akinek egy fegyver volt a kezében. Ráadásul nem volt egyedül, vele volt még két társa is.

Azt kívántam bárcsak ez az egész egy álom lenne, amiből nemsokára felébredek.