Emma vagyok és még egyetemista. Nagyon jó dolgom van, mert az egyetem közelében lakom, a saját lakásomban. Egy nagy, és egy kicsit zajos családban nőttem fel. Vannak testvéreim, barátaim és különösebben semmi gondom nem volt, kivéve az, hogy másnap mit vegyek fel a suliba. Aztán, egy decemberi napon jöttek a gondok. A barátaimmal elmentünk szórakozni, nagyon jól éreztük magunkat és ittunk is eleget. Hajnali három felé elindultam hazafele, egyedül, mivel a többiek még maradni akartak. Nem tudtam taxival menni, mert egyedül nem tudtam volna kifizetni a fuvart, sajnos minden pénzem piára ment el, úgyhogy maradt a gyaloglás.
Nem lakunk messze a diszkótól, de hajnal háromkor egy „kicsit” ittasan bármekkora távolság is sok lett volna. Egyszer csak olyan érzésem támadt, mintha figyelnének. Körbenéztem, de nem láttam senkit. Gondoltam, lehet, hogy már ez is a pia hatása. Eléggé berezeltem, pedig nem vagyok valami ijedős típus. Na, mindegy mentem tovább, majd csak lesz valami, vagyis remélem, hogy nem. Végül sikeresen hazaértem. Gyorsan magamra zártam az ajtót és onnantól kezdve már csak az érdekelt, hogy minél gyorsabb elérjem az ágyamat és fel se kelljek másnap délig. Levetkeztem, bedőltem az ágyba és már fél álomban voltam, mikor úgy éreztem, mintha valaki végigsimítaná az arcomat. Jól esett. Fel se fogtam, hogy hé egyedül vagyok a lakásban! Akkor meg ki simogat? De nem volt erőm reagálni rá és mély álomba zuhantam.
Másnap reggel hatalmas fejfájásra ébredtem, amin egyáltalán nem csodálkoztam! Azon viszont igen, hogy miért van ennyire hideg!? Nagy nehezen kinyitottam a szemem és csak azt látom, hogy tárva nyitva van az ablakom, pedig este biztos, hogy zárva volt. A másik érdekes, hogy teljesen meztelen voltam. Pedig tuti, hogy a buli után melltartóban és bugyiban zuhantam be az ágyba. Gyorsan bezártam az ablakot és engedtem magamnak egy kád, forró vizet, hogy kiolvadjak. Úgy voltam vele, hogy majd akkor gondolkozok el a történteken, ha már a kádba ülök.
Már teljesen átfagytam, úgyhogy nagyon jól esett a meleg víz. Hiába törtem az agyam, nem tudtam rájönni, hogy mi történt tegnap. Mivel szombat volt, nem volt semmi dolgom, csak kipihenni a buli fáradalmait, tehát nem csináltam semmi mást, csak ettem, tévéztem, sőt délután még el is aludtam. Majd csak este nyolc felé ébredtem fel. Természetesen már sötét volt, én meg mivel világosban aludtam el, nem volt felkapcsolva egy lámpa se, sőt még a tévé is ki volt kapcsolva. Elmondhatom, hogy elég rémisztő egy teljesen sötét lakásban ébredni. Megpróbáltam elbotorkálni egy villanykapcsolóig, de megbotlottam a puffba. Előreestem és bevertem a fejemet a dohányzóasztal sarkába. Nem nagyon volt kedvem felkelni. Úgyhogy elnyúltam a szőnyegen és erőt gyűjtöttem a felálláshoz. Úgy éreztem, hogy ez nem az én hetem, nem is tudom, hogy mit kellene csinálnom, hogy ne érjen több baleset a héten. Ezzel az eszmefuttatással elvoltam fél óráig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése